„Ezt a könyvet a rendszerváltóknak írtam, méghozzá két értelemben. Egyrészt azért, hogy a 1989-től kiépült új rendszer létrehozóit szembesítsem azzal, hogy napjainkra hogyan jött lére a neoliberális kapitalizmus és az autoriter állam együttműködésén alapuló rendszer. Másrészt pedig szembesíteni kívántam az „új rendszerváltókat” azzal, hogy milyen rendszert kell leváltaniuk. Elemzem a globalizáció és kapitalizmus kortárs összekapcsolódásának (az autoriter neoliberalizmusnak) a hatásait: a globális ökológiai kihívásokat a klímaváltozástól az ökológiai bombáig, tovább hiperglobalizációnak a nemzetállami szuverenitásra gyakorolt hatását. Írásom transznacionalista alapokon áll, és hitet teszek benne amellett, hogy a globális kihívásokra csakis nemzetállamok feletti válasz adható. Ugyanakkor – személyesen is vívódva a nacionalizmus problémájával – mégsem „temetem el” a nemzetállamot. A kötet fő gondolata, hogy nem csak a globalizált demokrácia projektje bukott meg, hanem a nemzetállami szuverenitáson alapuló demokráciáé is, hiszen mind a kettő antidemokratikus irányokba fordult. Korszakunkra kialakult egy perverz szövetség az autoriter neoliberalizmus globális szereplői, valamint a nemzetállami autokráciák között. Ennek pedig az egyik legszörnyűbb példája az Orbán-rendszer. Részletesen bemutatom, hogy a rendszer milyen gazdasági és jogalkotási segítséget nyújt a globális piaci szereplőknek, s ezért cserébe milyen széles mozgástérrel rendelkezik az állampolgárok kizsákmányolására, valamint egy állami gyűlöletpolitika és rasszizmus működtetésére. A NER azért egyezett ki a piaci szereplőkkel, hogy a magyar társadalom igen szűk, a politikai klientúrarendszerben érdekelt csoportját megmentse a globális és lokális válságok közepette. Ehhez pedig arra van szükség, hogy mindenki mást kirekesszenek az Orbán-bárkáról. Mindezt morális és politikai szempontból megvetem, elfogadhatatlannak tartom, s ezért amellett érvelek, hogy új utat kell találni a globalizáció és nemzetállami politika összeegyeztetésére.”