Komoly és koravén - első belenézésre ez a két szó jut eszembe Körtesi Márton költészetéről. Aztán, jobban belemélyedve, már látszik, hogy játékos és ironikus. Semmi sem szent neki, kivéve magát a költészetet. A mai ember kétkedését, töprengéseit, bizonytalanságát önti bele hibátlanklasszikus formákba, a rímet, ritmust, szótagszámot betartva. Van szonett, disztichon, haiku, minden. Izgalmas feszültség keletkezik ezáltal, hiszen a tartalom - mely néhol egyenesen illetlen! - úgy van bezárva az illedelmes formákba, mint a macska a sporttáskába: érezni, ahogy mozog. Körtesi a természetet mint embert írja le, máskor meg az embert mint természeti jelenséget. Néha kegyetlen, néha megható és szeretetteljes, és mindig őszinte. Nem könnyű így jót írni: hát neki sikerült! Nádasdy Ádám