"Hátat fordítva álmaidnak a szemerkélő eső kísér. Pincék emléke, hajnali három, a szárazjégben félrészeg lányokat csókolsz, most örülnél annak is, ha egy ló sörényébe temethetnéd arcodat. Valaha repülni tudtál. Levágtad saját szárnyaid." A világ és az egyén sérülékenységének, a testi-lelki kiszolgáltatottságnak a közelképei ezek a versek. Utazás a magány körül. Ne gondoljunk azonban önsajnálatra vagy az érzelmek aprópénzre váltására: a felnagyított részletek mind-mind jelentőséggel bírnak, emellett szembesítik is az olvasót saját élettöredékeivel. A kötet mesél, kis mozaiktörténetek vonulnak végig a ciklusokon, kapcsolatok épülnek és rombolódnak, betegség, bosszúságok nehezítik a mindennapokat - és készítik elő az ünnepet. Mindeközben már-már zavarba ejtően sok állat kujtorog a szereplők környékén. Vajon mire figyelmeztetnek, milyen tulajdonságainkat hordozzák? - Farkas Wellmann Éva