A lelkünk nem eléggé edzett még, hogy büszkén lehessünk úgy magyarok, hogy nyitottak is legyünk, de meg is tudjuk védeni magunkat. Az egészséges ember önmagát az egészben, a kozmosz részeként is látja. Ha fölülről nézünk magunkra, kisszerűségünk szánalmasnak és tragikusnak látszik. De madártávlatból a tehetetlenségünkből fakadó humor is jobban megjelenik. Ha kicsit felülemelkedünk, a hazafiságunk, a magyarságunk a reális helyére kerül. Tisztábban látjuk a gyötrelmünket, a verítékünket, de a lehetőségeinket is. Ha viszont bennragadunk a kisszerűségben, csak az erőlködést érezzük, és nem látjuk, ha rossz felé megyünk. Úgy kell magyarnak lennünk, hogy közben európaiak vagyunk.