A görög, latin, olasz, angol, spanyol, német, francia és orosz irodalom nagyjai, így Arisztophanész, Vergilius, Ariosto, Shakespeare, Cervantes, Burns, Goethe, Byron, Heine, Lamennais, Gogol és mások, akikkel a tanulmányok foglalkoznak, klasszikusok. Ennek a kötetnek nem az a célja, hogy Arany János világirodalmi műveltségének teljességét térképezze fel; fő törekvése olyan problémafejezetek közreadása, amelyek új lehetőségeket adhatnak a további kutatás számára. Arany olvasmányélményei változatos és termékeny módon hatottak költészetére és műfordításaira, irodalomszemléletére és kritikájára, gimnáziumi tanítására és folyóiratainak szerkesztésére. Műveiben olykor nehezen felfejthető, mégis tisztázható nyomai vannak az antikvitástól saját koráig terjedő irodalomnak, máskor viszont versek, mottók, műfajok, széljegyzetek, kritikák, levelek és fordítások tisztázzák vonzalmait és értékítéleteit. A külföld erről keveset és rosszul tudott, és ma is hiányosan tud a magyar irodalomról szerzett töredékes ismeretei következtében. Arany számára az irodalommal való foglalatosság állandóan fölvetette az iskolai tanításhoz, az olvasó és a színházi közönség igényeihez való alkalmazkodás, valamint az esztétikai és elméleti igényesség erőpróbáit. Az itt közölt összehasonlító tanulmányok azt bizonyítják, hogy mint műfordító és mint gondolkodó is a közvetített európai irodalom színvonalán állott.