Szalay Zoltán nem kísérletező alkat ugyan, a nyelvjárás című kisregényét akár hagyományos nevelődési regénynek is mondhatnánk (a fiatal főhős a környezetével, a társadalommal folyamtosan konfrontálódva, konfliktusokban megedződve nő föl a tetthez, s hagyja ott a "felnevelő" környezetét, az "állagában" és erkölcseiben egyaránt lepusztult csallóközi kis települést), ha a történet egyidejű erős lélekteni szociografikus igénye és fantasztikus-mágikus elemei nem mutatnának túl a hagyományokon. A mű cselekményében a tucatkonfliktusok egymást hatványozva nőnek át egy hátborzongató gyilkosságba, jelezve, hogy a fiatal szerzőt tulajdonképpen az erőszak, a terror, a bűn természete érdekli.