Sára hosszú idő után tér vissza szülővárosába, hogy döntsön az évek óra üresen álló szülői ház sorsáról, a helyről, mely évtizedeken keresztül volt a család otthona. A rég nem látott ház emlékek sorát hívja elő belőle, melyek az olvasó számára megidézik a nő családja és barátaik életének epizódjait. A regény jelenének történéseit folyamatosan megszakítják ezek a kisváros múltjából származó eseménytöredékek, illetve lakóinak sorstörténetei a második világháborútól az 1950-es éveken keresztül a szabadabb élet lehetőségével kecsegtető 1960-as évek végéig. A regény tulajdonképpeni főhőse a festőművész Imrich (akinek alakját valós személyről mintázta az író), ám az ő tragikus sorsa mellett a női világ is hangsúlyos szerepet kap a könyvben. Így a regény két női főszereplője, Sára és Ibolya barátságának történetén túl Sára nagyanyjának és édesanyjának, azaz összességében három női generációnak a sorsával is megismerkedünk. Az írónő szinte észrevétlenül, alakjait finom utalásokkal és leheletnyi jelzésekkel megrajzolva vonja be olvasóját szereplőinek sorsába, megmutatva, hogy a személyes és történelmi események, tragédiák miként befolyásolják, fonják át életünket. Olykor, mint a nyakék, máskor, mint a nyakörv. Jana Bodnárová (1950) szlovák írónő művészetét az állandó kísérletezés és megújulás jellemzi. Ír verseket, színdarabokat, novellákat, regényeket, filmforgatókönyveket és regényeket gyerekeknek, és a kilencvenes évek közepe óta videoperformance-szal is foglalkozik. Az Insomnia és a Szinte láthatatlan után ez már a harmadik magyarul is olvasható kötete.