"Tudok még írni. Egy nagy erőt érzek magamban: a fanatikus és lobogó őszinteséget. És egy másik erőt: azt, hogy imádom a foglalkozásomat és hallatlanul tisztelem a betűt. Két igen komoly dolog ez, igaz-e?" (Adorján Andor, 1925) Adorján Andor (1883-1964) bár Szombathelyen született, középiskolai és egyetemi tanulmányait már Budapesten végezte: jogot és bölcseletet hallgatott. 1904-ben került Franciaországba, ahol elsők között szerzett diplomát az 1899-ben alapított híres párizsi újságíróiskolában. Bár újságírói munkája mellett Adorján angol, német és főleg francia szépirodalmat - prózát és színdarabokat - fordított magyarra, sokoldalú munkásságának egyik maradandó szegmense a publicisztikai tevékenység. Megújította az interjú műfaját, s külpolitikai elemzései is időtállónak bizonyultak. Személyiségében tetten érhető a szakma professzionalizálódása: nem kényszerűségből választotta ezt a mesterséget, mint sokan a 19. század második és a 20. század első felében, hanem hivatása volt az újságírás. Tudta, hogy a sajtó hatalmi eszköz, ereje van, s időnként jelentős hatást gyakorolhat a politikára. Ily módon munkássága magyar sajtótörténeti unikum. Jelen kötet célja a magyar nagyközönség számára szinte ismeretlen Adorján Andor munkásságának bemutatása magánlevelein keresztül. Mivel - jelenlegi ismereteink szerint - saját hagyatéka nem került közgyűjteménybe, egyedül a levelezőtársai - többek között Ambrus Zoltán, Benedek Károly, Rab Gusztáv, Simonyi Henrik - hagyatékában fennmaradt levelek tanulmányozhatók. A most közzétett mintegy 142 darab magánlevél segít megvilágítani Adorján életútjának egyes állomásait, megismerhetjük személyiségét, képet kaphatunk széles körű műveltségéről, a magyar és a nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepéről, de kora művészetének és irodalmának prominens személyiségeiről is. Tüskés Anna irodalomtörténész Adorján Andort bemutató tanulmánya, valamint a levelekhez készített több mint ezer lábjegyzet végre teljesebb képet ad e nagy formátumú író, fordító, újságíró munkásságáról.