Hans Carossa (1878-1956) orvos, lírikus és elbeszélő. Jelentős személyisége a német-bajor irodalomnak, az 50-es években a Német Irószövetség elnöke is volt. Az első világháború idején, 1916 késő őszén az Erdélyben harcoló szövetséges hadseregek megsegítésére a nyugati frontokról is vezényeltek át csapatokat. Így került Székelyföldre Franciaországból az a német zászlóalj, aminek kötelékében Hans Carossa frontorvosként szolgált. Naplójában a székelyföldi harcokat, a front közeli civil mindennapokat írja le Székelyudvarhely, Csík, Háromszék és Gyimes vidékén. Feljegyzéseit a helyszínen, a harctéren vetette papírra. Lenyűgöző naplója nem csak harctéri tudósítás. Egy mélyen érző humanista katonaorvos kötelességteljesítése közepette felfakadó gondolatainak rögzítése a harcmező futóárkaiban, fedezékeiben, óvóhelyein. A szerző német, magyar, bosnyák, bolgár, cserkesz, lengyel, orosz, osztrák, román, ukrán, zsidó sebesülteket ápol, találkozik a menekülő, gyakran éhező helyi lakosokkal, első kézből, cselekvő résztvevőként ismerteti a háború borzalmait, szörnyűségeit, testi-lelki gyötrelmeit, az élet és az oly közeli halál emberi érzéseit.