A Napimádók az alkotó emberi tevékenység regénye. A régész a múltat kutatja, a festő a jelent örökíti meg, a paptanár a jövő számára neveli tanítványait. Találkozásuk a kivételes emberek sorsszerű találkozása, akik egymásban önmagukra, küzdelmeikre, küldetésükre ismernek rá. A Nap minden nap felvirrad, de szem és lélek kell, hogy meglássuk, hogy meghódítsuk magunknak és a jóakaratú embereknek. Lukáts János író, költő, szerkesztő. 1943-ban született. A budapesti Bölcsészkaron magyar–könyvtár szakon szerzett diplomát. Tanított a berlini Humboldt Egyetemen. Írásai a Kortárs, a Búvópatak, az Agria, a Napút folyóiratban jelennek meg. Tizennegyedik kötetét tartja kezében az olvasó. „A régész megragadta a festő kezét, a nagy balatoni kép elé vonszolta, a hátat fordító gyolcsingesre mutatott, és kimért keserűséggel szólt: – Igen, jól látta, én vagyok, aki hátat fordítok ennek a parti zsibvásárnak. Jól választott, amikor engem ültetett oda – legyintett és elfordult. József megborzongott: a gyolcsingesből a szerzetes Jézust formázott, Doktor Lantos pedig Jézusból elűzött régészt”.