A soproni írónő novellagyűjteménye mélyíti és kiteljesíti egyedi, álmokkal és érzéki leírásokkal telített prózavilágát. Novelláinak hangulata és hangvétele változatos: a gyermekkori dunai fürdőzések kalandjaitól az elvesztett mókusszőr ecseten, a kis-iskolákba is betüremkedő politikán át a felnőtté váló óvónő álmaiig. Új kötetében számos meglepő, egyedi és sajátságos szépprózai helyzet tárul elénk. Az olvasó belekóstolhat a nakonxipáni pörköltszaftba, és feleleveníthet egy rég nem látott filmet is. Ugyan nosztalgikus elemek szövik át prózavilágát, de sohasem ködös múltba-révedést teremt. Kőkemény poétikájú, áradó, sosem könnyű, pontos mondatokat ír. Ahogyan ő maga ars poetica-szerűen jellemzi is beszédhelyzetét: Szeretnék egy földön túli, meghittebb cinkosságot hát tántoríthatatlanul mondom, mondom.