Az A kötet az 1915–1918-as időszakot, a B pedig az 1919–1920-ast. Babits Mihály életének az első világháború, a kommün, majd az azt követő esztendő mozgalmas, emberpróbáló időszaka. A levélváltásokban, regényekben, tanulmányokban, cikkekben, recenziókban, műfordításokban, versekben és verstöredékekben föltűnően gazdag évek babitsi mikrovilága egyre tágasabbá válik: szerteágazó költői-írói tevékenységéhez egy ideig még középiskolai tanári működés, majd egyetemi tanárság és a Nyugat szerkesztése társul. Az őszirózsás forradalom eseményei magukkal ragadják, ami számtalan társadalmi megbízatás elvállalásával terheli meg. A proletárdiktatúra idején az egyetemi tanárság elfogadásával magát kompromittálni látszó Babits kommün utáni meghurcoltatása, kényszerű magamentése, melyben mindvégig kitart korábban is hangoztatott erkölcsi elvei mellett, igen megtépázza amúgy is labilis idegrendszerét. De a megpróbáltatások ideje a fiaként szeretett Komjáthy Aladárral és Szabó Lőrinccel a közös munkát, a véget nem érő éjszakai sétákat, beszélgetéseket, majd meglehetős váratlansággal Tanner Ilonka személyében az életre szóló társat is elhozza a negyvenedik éve felé járó Babitsnak. A kronológia e könyvének záróévében, 1920-ban hét kötete jelenik meg, több, mint addig bármelyik esztendőben: három régebbi művének (A Pokol, A gólyakalifa és a Recitativ) új kiadása mellett a válogatott műfordításait közreadó Pávatollak, novelláinak első gyűjteménye, a Karácsonyi Madonna, Dante Purgatóriumának fordítása, s új verseskönyve, a Nyugtalanság völgye.