Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Mindez a 19. század közepének New Yorkjában. Lynn Cullen amerikai bestsellere megidézi a 19. század közepi New York mindennapjait, irodalmi szalonjainak légkörét, mindeközben szerelmi szál bontakozik ki Edgar Allan Poe és Mrs. Osgood, a kor költőnője közt. Mindkettejük életét átszövi a megnemértettség és a szenvedés, amiért a köztük hirtelen fellobbanó szerelem mindkettejüket kárpótolja. Lehet-e jó vége egy ilyen történetnek? A történet 1845 egy sorsfordító estéjén Frances Osgood találkozik New York legfelkapottabb írójával, költőjével, a titokzatos Edgar Allan Poe-val, és az első perctől fogva általa is megmagyarázhatatlan kapcsolat fűzi hozzá. Mivel a hölgy is költészettel foglalkozik, ugyanazokban a körökben mozognak. Francest és két gyermekét nem sokkal korábban hagyta el szédelgő, a nőkért rajongó és körükben sikeres férje. Frances a Bartlett-házban kap menedéket, és írásból igyekszik eltartani családját. Poe ezekben a hetekben lesz elképesztően népszerű A Holló című versével. Felesége, egyben unokatestvére, Virginia súlyos beteg, és a költő már egy ideje nem boldog vele, de ahogy sok minden mást, ezt is elfogadja, amíg össze nem hozza a sors Frances Osgooddal. Mindketten rossz házasságban éltek, élnek, és mindketten megértésre, elismerésre vágynak. Emiatt lesz kapcsolatuk oly veszélyes: értik és érzik egymást, míg erre más nem képes környezetükben. Ritka, hogy az ember olyasvalakivel sodródhat össze, aki úgy érti és szereti őt, ahogy van, feltételek nélkül. Ritka és veszélyes. Részlet a szerző utószavából Amikor a Mrs. Poe megírásának nekiláttam, nem az volt a célom, hogy hátborzongató mesét írjak. Érdekelt, hogy Frances Osgood miként válhatott Edgar Poe szeretőjévé, noha ennek a valószínűségét néhány Poe-kutató a mai napig megkérdőjelezi. Eredetileg azt terveztem, hogy hagyom, hogy a különböző korabeli források és levelek, továbbá Frances és Edgar saját írásai vezessenek előre. Kész voltam engedni a csábításnak, hogy Edgar engem is levegyen a lábamról, hiszen férfiasan vonzó sármőrként vált ismertté korának hölgyei körében. Azt viszont nem tudtam előre, hogy sötét történet fog kikerekedni belőle. Talán túlságosan naiv volt azt feltételezni, hogy egy regénynek, ami Poe-ról szól, nem lesz szívszaggató a vége. Ahogy azt minden amerikai középiskolás diák is tudja, E. A. Poe munkáiban meglehetősen sok a sötét elem. Azonban minél többet kutattam a témában, annál inkább úgy találtam, hogy nemcsak leírta ezeket az ijesztő dolgokat, hanem maga is átélt ilyeneket. Gyerekkorának borzalmas momentumai, amelyek a könyvben megjelennek, mind igazak. Fájdalmas személyes veszteségek érték, és egész életében a kínzó szegénység ellen kellett küzdenie. Valójában ügyeltem arra, hogy a könyvben, amennyire szorosan csak lehet, kövessem azokat a tényeket, eseményeket, amelyeket ismerünk Edgar Poe és Frances Osgood életéből. Azt gondolom, hogy azok a fordulatok, amelyeket kitaláltam, akár meg is megtörténhettek. A forrásaim: a New York-i Történeti Társaság gyűjtéseinek hatalmas tárháza; Edwin G. Burrows és Mike Wallace döbbenetesen részletes történelmi leírása, a Gotham (New York története 1898-ig); Dwight Tomas és David K. Jackson The Poe Log címmel megjelent aprólékosan összeszedett dokumentációja Poe mindennapi életéről; továbbá pusztán az, hogy Manhattan alsó részének utcáit róttam fel s alá történelmi fogódzókat keresve, mind egyengették az utamat, hogy bepillantást nyerjek Frances és Edgar világába. Egyre nagyobb tiszteletet ébresztett bennem irántuk az, hogy folyamatos hányattatásaik ellenére is küzdeni tudtak.