A szerző negyedik verseskötete annak ellenére, hogy mind tematikai, mind pedig formai tekintetben változatos képet mutat, szemlélet, életérzés, illetve költői vonatkozások tekintetében egységes. Ezt az egységet a nosztalgia – a verseket és költői eszközöket egyaránt jellemző közös nevező – jelenti. A szerző nosztalgiája emlékekből, egykori úti élményekből, kapcsolatokból s a hozzájuk kötődő, az emlékeket, az élményeket felidéző, életre hívó tárgyi valóságból, a mindennapok apró reáliáiból formálódik.