Számomra a teológia istenélmény. Évtizedeknek kellett ahhoz eltelnie, hogy lassan ráeszméljek: mindez tulajdonképpen semmi. Úgy is mondhatnám, szinte mindmáig dolgoztam, írtam, tanítottam, de nem a magam életét éltem, hanem a feladatokét. Most kezdem fölfedezni, hogy igazából elmúlik minden teljesítmény. Kecskeméten a diákotthon, a gimnázium, az írásaim, vagy akár a Sapientia Főiskola. Ha most visszanézek rájuk: megvolt, jó volt, de elmúlik. Nem a teljesítmény fontos, hanem a létem. Magamat kell odaadnom a Jóistennek, ahogy és aki vagyok.