Rentsch Piroska hetedik verskötete a Magyar Korpusz magaslati pontján mutatják ezt az érzékeny, az igaz emberi értékekért perelő költészetet, amelyben a szülőföld és magyarság szeretete kapcsolódik egybe a versén küzdelmes helyzetértékelésével. E küzdelem magyarázata, hogy a költőnő húsz évig Németországban élt, s mint ez műveiből (regényeiből is) kiolvasható, épp ez a helyzet késztette a gyerekkorból hozott élmények mélyebb átélésére. A magyarság az itt élők számára levegő. El kell menni az országból, hogy megértsük a magyar életérzést. Felismerjük a tradíciók harmóniát és derűt sugárzó erejét. Rentsch Piroska életszámvetésében mindez szerves kapcsolatban van életének eseményeivel. A lényeg ezúttal is a sors és az idő elfogadásának bölcsen szemlélt megélése, amelyben a kereső én otthonra és harmóniára talál a létezésben. (Baán Tibor)