Hazatérőben történeteket mentene írónk önmaga és az olvasók számára, örökségmarasztaló szenvedéllyel. Átsuhan egykori tájakon, múltidéző örömmel beszélget a régi - létező vagy léthatáron túli - társakkal. Megengedő szeretettel, gyakran a derű bájával. Bolyongásai során felkeresi hajdani iskoláit, meg-megáll a Tópart utcán, majd a Népkert fái alatt, vagy éppen a lassan hullámzó vizet szemléli a bátkai kompról. Képzeletének vásznán erőteljes vizualitással elevenednek meg a kiapadhatatlan mesélőkedvvel visszavarázsolt emlékképek, s nem pusztán azért, mert szívesen és gyakran ül oda a festők asztalához. Közben egyfajta számadás is készül a keresett és megtalált volt-otthon őrizetével. A Zentán született Balogh István két évtizede Magyarországon él, de állandó visszatérő, könyvei is nálunk jelennek meg. Eddig tizenhét kötete látott napvilágot, kettőben tárcái is megtalálhatóak. Néhányat ezekből is válogattunk, többnyire azonban a lapokban és folyóiratokban közzétett vagy még közöletlen írásai - szerzőnk ilyen műfajú írásainak legjobb darabjai - kerültek a Mágikus fészkünkbe. (Sinkovits Péter)