Aszalós Csongor újabb kötetében nemes irodalmi hagyományokhoz fordul. A címadó, immár több előadást megért "színjátékban" Dante tercináinak, Villon ballada- és Petrarca szonettformájának felhasználásával helyenként tragikumba hajló, másutt keserűen ironikus, mégis feloldó befejezéssel, harmóniát teremtő sorokkal szól a kórházi világról, betegről és orvosról. Gyakorló orvosként jól ismeri ezt a léthelyzetet, de teljesen otthonos az irodalom, tágabban mondva: a művészet világában is. Ezt bizonyítják az Ébredj, Ádám, álmod véget ért! ciklusnak Az ember tragédiáját felidéző keserű hangú monológjai. Lucifer itt már neve jelentésének ellenére nem "fényt hozó", hanem a modern világ sátáni erejű ura, de a madáchi utolsó sor parafrázisaként itt is reményt kapunk: "...ember: bízz és küzdve küzdjél!". A harmadik ciklus Örök feloldozás címe egyrészt visszautal az előző kötet, a Hasonlatok könyve Örök áramlás ciklusára, másrészt lírai darabokban folytatja jelen kötet mélyen nyugvó, de termékeny küzdelmét: a harmónia- és önkeresést a kaotikus, romboló világban. (Lami Pál)