Válogatott tanulmányok, esszék szólnak a Balassi-hatásról, a kuruc költészet hagyományozódásáról, a régi magyar irodalom poétikai hagyományairól és Kosztolányiról, Füst Milánról, Szentkuthyról 2011-ben azért költöztem Kőszegre, mert fájdalmasan éreztem egy megbízható történelemfogalom hiányát, egy széthulló társadalomban. E könyv munkacíme Ginsiifacta est (Kőszegen készült) volt, mert a többnyire először itt megjelent írások java itt is született. Az elmúlt évtizedben érdeklődésem erőteljesen fordult a történelmi mező irodalmi teljesítményei felé, belekapaszkodva a filológiába mint minden ideológia egyik ellenszerébe. (Pedig a legelső tanulmány épp elfordulásról beszél, a mindenféle történelemfogalmaktól, persze.) Megpróbáltam megkísérteni a filológia határait, belátni erejét, hogy belássam törékenységét. Kőszegtől kaptam Füst Milán olvasását, e könyv leghosszabb tömbjének tárgyát, és ekkoriban erősödött föl érdeklődésem a 17. század utáni régi magyar közköltészet iránt. Megpróbáltam megtalálni valamit, ami osztály nélküli a kultúrában, és nem kifejezetten elitista. E nyitás a múltak és a jelen társadalomtudományi problematikáira és az anyag adta meg a másik ellenszert a körülötte lévő magyar világra: az iróniát. Az utolsó tanulmány annak az állapotnak a beszédmódjával foglalkozik, amikor már nem kell válaszolni, mert nem hangzik el kérdés. Szigeti Csaba