Ami talán a legfontosabb, hogy azt tudjuk érzékeltetni a gyerekkel, hogy a nyelv az emberiség legmagasabb rendű találmánya. A gőzgép, a léghajó vagy a repülőgép semmiségek a nyelvhez képest. A nyelv elvonatkoztató képességében megjelenő emberi gondolkodásnak a méltósága, magasrendűsége a legnagyobb találmány - természetesen minden nyelvben egyformán; nagyon fontos hangsúlyozni mindig, hogy kultúrák és emberek között nincsen különbség. E kötet írásai egy interjú kivételével az elmúlt négy évben keletkeztek. Az ember nehezen dönti el, hogy egy effajta kötet összeállításakor mi maradjon ki és mi az, ami esetleg később, születése után évekkel is méltó lehet még az olvasói figyelemre. Persze aki ír, mindig ezzel a kérdéssel birkózik: érdemes-e, fontos-e, az emberek figyelmére méltó-e az, amit csinál. Aztán általában úgy dönt, hogy talán igen. Vigasztalja magát a szívének kedves élményekkel, melyek egykori tanítványokat idéznek, akik évtizedek múlva is emlegetnek egy-egy tanórát, egy-egy hozzájuk fordulást, egy-egy közös színielőadást, nyári tábort, szakdolgozatot, érettségit, hajdani Berzsenyit, Kosztolányit, Petőfit elemző órákat, Weöres- és Ottlik-sétákat, nagy nevetéseket és közös sírásokat... - melyekre ő már, bevallja őszintén, olykor nem is emlékszik.