A könyv, melyet az olvasó a kezében tart, a Lepketánc trilógia harmadik kötete. Másfél évvel ezelőtt azt terveztem, egy tehetséges zongorista lányról írok. Gyerekkorában egyik irigye megbántotta. Azóta, amikor kimegy a pódiumra játszani, hallja a mondatot és hibázik. Az ő élete batyujában a természet iránt érzett rajongása van. A lepkék, madarak a döntő pillanatban jelennek meg a képzeletében és győzelemhez segítik A történet lüktető, vibráló, mint az ifjúság. Ám a fiatalok mellett negyvenes, hatvanas éveikben járó szereplők is vannak a könyvben. Az ő életük batyuja már nem üres. Van benne jó és rossz is. Elrontott kapcsolatok. Átélt tragédiák. Elmúlt vagy soha el nem múló szerelmek. Tétova kérdések. Negyvenesként merjünk-e változtatni az életünkön? Hatvanasként el tudjuk-e fogadni a váratlanul betoppanó szerelmet? És mit tegyünk, hogy elfogadását ne érezzük hűtlenségnek elvesztett párunkkal szemben? Megértjük-e és elfogadjuk-e a Sors tanítását? Nehezen megoldható, ám mindennapos helyzetek kérdései, lehetséges válaszokkal. Követve a szereplők életét képzeletben utazhat, hangversenyre és kiállításra mehet az olvasó, miközben szól a zene..... Mert a zene ott van mindenben. Még a vonatkerekek csattogásában is, amikor azt mondják Vadimnak: ...te vagy ugyanaz, te vagy ugyanaz, te vagy ugyanaz, te vagy ugyanaz, te vagy..... (A szerző)