Vári Attila régen várt elbeszéléskötete egyszerre tartalmaz tárgyias és mágikus szövegeket; az írótól megszokott enyhén szürreális elemekkel. A novellák sora valójában utazás és kutatás: kutatás halottak (elesett katonák), szerelmek, furcsa kapcsolatok, régvolt férfiak és történetek után – és szenvtelen oknyomozó, néha filmszerű utazás, időben (világháborúk, bécsi döntés) és térben (Erdély falvai, Gyimestől a kisvárosokig és Kolozsvárig), ismeretlen és ismerős (gróf Bánffy Miklós) alakokkal. De a könyv hősei és szereplői – a szerző absztrakciói szerint – leginkább mégiscsak az időtlen történelem vándorai, akik hol lágerekben, hol fronton, hol birtokaikon, hol már csak túlélőként keresik elveszett igazságaikat. Vári munkájában a felszabadult nyelvi öröm és az érzéki szabadság utáni elfojthatatlan szenvedély találkozik: úgy fognak kezet, szigorú pontossággal, egymással, hogy az a mű minden pillanatában a figyelmes olvasó örömét és felfedező kedvét szolgálja.