Csillagokba, fénylő csillagokba kapaszkodik új, hatodik kötetében Holló József. Teszi ezt a mában, egy olyan korban, amikor minden "tele rohanással", az "emberiség másra figyel /, és külsőségek közt ünnepel". A költő számára a kapaszkodás értékőrzés is, egyéb utat nem lát és nem láttat sem saját magának, sem másnak. A "szerelem utcahosszán" járva vagy a "gondolat földnehéz eszméléseiben" egyaránt a lét méltóságára figyelmeztet. A megidézett 56, a megtartó hit, a szakralitás, a költőpéldák sora, a teljességgel vállalt kapcsolat mind-mind erőt ad, miként a versek míves szépsége is. Ez a személyes, ugyanakkor mélyen meditatív líra transzcendens jellegével és a valóságban gyökeredző élményeivel a "lélekmagányt" oldja - költőnek, olvasónak egyaránt. (Kaiser László)