A Leállósáv, a Csendrappszódia (Erdélyi Híradó Kiadó, 2006) és A szórakoztatás mesterfoka (Erdélyi Híradó Kiadó, 2011) c. verseskötetek után egy szintéziskötet lenne. Noszlopi Botond számára a vers a zene gondolati manifesztációja. A zeneiség, a kidolgozott formavezetés mindaddig fontos, míg nem szűkíti be a vers eszmeiségét. Mert vannak olyan témák, amik lényegüknél fogva a szabad formát igénylik, szabadversként könnyebben célba érnek. Ezért egyes verseknél kötetlen formát választott, hogy a tartalom ne sérüljön. A tudatalatti felszabadítása egy tudatos szabályrendszer hálójában mindenkor a legnehezebb alkotói feladatok egyike marad. A szerző célja, hogy a vers egyszerre legyen kitárulkozó és titokzatos, humora és iróniája mellett megőrizhesse mélységét, mert míg titkát sejtetni és megőrizni képes, jó vers tud maradni. Ugyan a címben immár nem jelenne meg, a harmadik kötet (vagy szintéziskötet) a rapszódia kiindulópontból a kissé prózaibbá váló szórakoztatáson keresztül visszatalál az alapos kidolgozottság terepére, a szimfóniához. A versanyag felszabadít, kikapcsol és elgondolkoztat.