A csíkmenasági Köne Ambussal beszélget Kozma László Köne Ambrus foglalkozása szerint gazdálkodó vagy inkább ezermester, hiszen ahhoz, hogy hat gyermekét felnevelje, kenyeret, tanulási lehetőséget biztosítson számukra, minden mesterséghez értenie kellett, a földműveléstől, állattenyésztéstől a faragászatig, gépezetek javításáig, épületasztalosságig, házépítésig. Az első "fészekalja" három leány már kirepült, férjhez ment, unokákkal tér vissza, a kisebb két leány meg a fiú még itthon van középiskolában, főiskolán tanul. Ambrus ízes gyönyörű magyar nyelvet beszél, mondatai egészek, kerekek, úgy formálja őket, mint ahogy az életét is alakítja, azzal a szabályossággal kanyarodnak elé a szavak, ahogy a gabonát veti. A munka kezdetekor mindig keresztformát vet, "nemcsak a búzából, kenyérgabonából, hanem a zabból, árpából es". Ahogy mesterségéről: a kerékcsinálásról, faragászatról, vagy a vetésről, kaszálásról beszél, mintha régi eposzok világába lépnénk. Az elbeszélést átszövik a hétköznapi élet eseményei, történései, szóképek, gondolatritmus hullámverése zúg.