Juhász Katalin minimalista jellegű költészete a mai, kimerülőben lévő posztmodern líra túlkonstruált nyelve és élethelyzetei közepette kimondottan üdítően hat. A költőnő az ember magánproblémáira és mikrokörnyezetére koncentrál, de a költészet sokféle csodája a lecsupaszított egzisztencia, szókincs és szintaxis anyagában is sikeresen éled meg.