Serestély Zalán új verseskötetében az apa halála és a gyász lehetősége mellett központi probléma a családon belüli erőszakot elszenvedő anya, a demenciában szenvedő nagyanya, áttételesen pedig az emlékezés és a közösségi emlékezet, a kizsákmányolt állat és általánosabban a nonhumán kiaknázása. Egy másik szál privát vagy családi emlékeket próbál visszakapcsolni a történeti időbe, azt problematizálva, hogy miként lehet a legszemélyesebbet úgy feltárni, hogy ez a feltárás ne maradjon öntisztító, terapeutikus művelet, hanem beleíródjon valami közösbe, közösen érthetőbe, hozzáférhetőbe.