Szabó Dezsőt nem csak úgy látom, mint az Életeim javítgatóját, hanem mint a halálára készülőt is. 1944 decemberében akkori jelenéből jegyezte föl: "Itt közben egy orosz gránát szele betörte az egyik ablakomat. A nedves, hideg, ólmos decemberi levegő nem éppen ösztönzőleg hat írásomra. De még mindig nem engem ért a gránát, még mindig írhatok, s az apokaliptikus mától elmenekülhetek gondolatban, el hősen és tisztán megélt életem egy igazolásába." Mégsem volt menekvése. 1945. január 13-án elhunyt. Halálát alighanem kikezeletlen tüdőgyulladása okozta. Egy ideig sokan emlékeztek rá pártok és hívei, majd meghamisították, lenullázták, pedig hatalmas hibáival és érdemeivel a múlt század fontos írója volt, akinek mindenképp helye van az irodalomtörténetben, bármennyire utálta is ezt. Közelítése során megkíséreltem ilyen szemmel is értékelni szerteágazó, ellentmondásos életművét.