Hanghoz jutott versekkel találkozhat az olvasó, abban az értelemben is, hogy ezek a kötetbe sorolt, hol kötetlen, hol kötött - felező nyolcas, soronként kétszer pulzáló tizenötös és más - versek szerzőjükre találtak, s abban is, hogy túl az elolvasásukon, hallgatni is érdemes őket. Nyers, szenvtelen, némelykor kamasz lányosan irgalmatlan, máskor lamentáló nőhangok hallhatóak, hol karénekben, hol szólamban, áriához, utcai dalhoz, rigmushoz, ráolvasáshoz szokott módban vagy éppenséggel költeményekhez illő deklamációval. Tibély Orsolyának sokféle a megszólalása, százfajta alakban használja s alakítja a szabadságára büszke neoavantgárd hagyományt. Első verskönyve ugyanakkor az először látott realisztikus képek, a dagerrotípiák rokona is, részletgazdag, egyedi és ezüstfényű. (Géczi János)