E könyv a magyar irodalmi modernség meghatározó alkotójaként számon tartott szerző műveinek nyelvi-poétikai vizsgálatán keresztül tárja fel a Kosztolányi-életmű főbb sajátosságait. Az alkotói életművet tehát nem a klasszikus értelemben vett monográfia műfaji keretei közt, a szerzői biográfia vagy az irodalomtörténeti kontextus mentén vizsgálja, hanem az egyes szövegek nyelvi szerveződésén keresztül. A kötet célja, hogy feltárja a művek szemantikai univerzumát, mely az életmű egészét is más megvilágításba helyezi. A szövegelemzések tehát Kosztolányi vers- és prózanyelvének vizsgálatával a kétféle megszólalásmód hátterében álló nyelvi működésmódra s a szövegszerveződés ebből fakadó közös jellemzőire irányítják a figyelmet. Az értelmezett szövegek mindegyike a szubjektum önazonosságát helyezi fókuszba, az alanyiság szövegbeli felépülésének sajátos és változatos formáit felmutatva. A szerző írásművészetét bemutató poétikai monográfia újdonsága, hogy az életmű különböző szakaszainak meghatározó - ám a korábbi recepció által jellemzően figyelemre nem méltatott - részeit vizsgálja, melyek autopoétikus jellegükből adódóan a költői szöveg teremtődésének folyamatát is tematizálják. A szövegértelmezések így Kosztolányi írásművészetének egészére rálátást nyújtanak, amit az elemzések által feltárt életművön belüli szövegközi kapcsolódások tovább árnyalnak, így formálva Kosztolányi-képünket.