Magyarország, 973 Koppány, a hétmagyarok nagyurának unokaöccse és leendő utódja mindössze tizenegy éves, amikor a megkeresztelkedését követő napon apját, Tar Szöréndet, a nagyúr bátyját egy kisebb csetepatéban megölik. Koppány szinte gyerekként lép atyja örökébe: Somogy ura lesz, és az öreg táltos, Turda, illetve fiatal hadnagya, Ravasz támogatásával sajátítja el mindazt, amit egy árpád törzsbéli vezérnek tudnia kell háborúról és békéről, emberekről és szellemekről egyaránt. Tíz évvel később már hadat vezet Gyevicsa nagyúr parancsára Mölk ellen, majd apja és a nagyúr öccsének, Bélának a halála után rá hárul Béla fiának, a kis Vászolynak, a majd utána következő nagyúrnak nevelése is. Miközben Koppány férfivá érik, egyre több változás történik a magyar törzsek országában: a nyugati gyepűt német telepesek özönlik el, Gyevicsa nagyúr udvarában egyre több a latin pap és német lovag, fia, Vajk, bajor feleséget vesz maga mellé. Változik a világ, és nem mindenki szerint jobbra: sokan panaszkodnak, hogy "Gyevicsa nagyúr kemény a népeivel és lágy az idegenekkel". És végül eljön a nap, amelyen a nagyúr megesketi a törzsek vezéreit, hogy az ősi szokással szembefordulva halála után nem a legidősebb árpádfit, Koppányt, hanem saját fiát, Vajkot választják majd a hétmagyarok nagyurának... Cs. Szabó Sándor a rendelkezésre álló történeti és néprajzi források felhasználásával egyedi hangvételű, ítélkezéstől és propagandától mentes regényben fest magával ragadó képet a magyar történelem talán legfontosabb évtizedeiről.