Egy kvázi-önéletírás töredékeit találja e könyvben a nyájas olvasó. A szülőföld, a mesés Gömör, az én Kő-országom fragmantumait. A második rész Pozsony és a Dunatáj könyve lesz, a harmadik pedig Párizsé, a Nagyvilágé, s ami utána következik. Ám ahogy sejthető, ezek is csak lehetőségek lesznek egy elképzelt szöveghez. Hogy soha nem lesz belőlük egységes és végleges Mű, az már ma is bizonyos. S hogy mi értelmük hát akkor? A kísérlet. Ahogy versben megpróbáltunk kikísérletezni egy többszólamú aleatórikus szöveget, most ugyanezt megpróbáljuk létrehozni prózában. A logikához szokott olvasó nyilván szokatlannak találja majd ezt a többszintű olvasást, ahogy azt is, hogy egy-egy motívum többször, talán túl gyakran is megismétlődik. A zenében (szonáta, aleatória, expozíció, kidolgozás, kóda) ez a módszer gyakori, ezzel a kavargással akarja a zeneszerző az élet sokszínűségét, bonyolultságát érzékeltetni. A mi könyvünk is hasonlóval kísérletezik. Cselényi László