A kötet hat verse erős jelképiséget vonultat föl, kezdve a művészeti versengésben alul maradt, és ezért megnyúzott Marszüasz szatír csodálkozó tekintetétől a színpad homályán keresztül az akár kétezer évig is elélő velvícsiáig. Ezek mentén, a versek által a költő könyvként képződik meg, lapozni lehet, akár a velvícsia száraz leveleit, mint egy világverset, amelynek a különböző irányú szemlélésére a szövegbe fogott belső versek nyitnak teret. A könyv, mint a költő lenyomata, a lét önmagát kirakó tipográfiája. Fekete J. József Beszédes István Kokon című, kétnyelvű verskötete, amit Draginje Ramadanski fordított szerb nyelvre.