Az Írónak jó napja volt. A kötete utolsó elbeszélését olvasta újra a képernyőn, és rájött, hogy nem megfelelő a befejezése. Pontosabban egész idő alatt a felesége véleménye járt a fejében, aki szerint akárhány valóság is van a teremtett világban, a jó novella a családanyák számára is érthető. Nekilátott hát átírni az utolsó bekezdést, és boldogan érezte, hogy megtalálta a megfelelő fordulatot. Aztán nekiállt, hogy a történetet feljátssza egy lemezre a többi mellé. Körülbelül ekkor történhetett a baj, hiszen az áramszünet miatt percekre elsötétült a képernyő. A készülő kötet utolsó írását furcsa, misztikus delejesség hatotta át. Valamiféle vonzerő. Néhány szereplő önkéntesen sétált át belé egy vékony logikai pókhálón, másokat egyszerűen magába szippantott. Rövidesen mindannyian rájöttek, mekkora csapdába kerültek.