Hajtman Kornél 1985-ben született Párkányban. Irodalomtörténész, költő. A besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett PhD fokozatot. A fiatalemberről tudjuk, hogy egyetemista, teológiát hallgat. Talán ennek hatására (is) a teremtés (a bűn, az imádság, stb.) motívuma több versében felbukkan. A szerző nagy erénye, hogy mindenki által ismert és megtapasztalt dolgokat, hangulatokat, érzéseket tud újrafogalmazni, lírába emelni. A szavak szótfogadóan sorakoznak egymás mellé, akármilyen kép is hívja őket a papír fehér vásznára: egy nem éppen élvezetes tátrai nyaralásból is úgy tud hiteles hangulatjelentést kanyarítani, mint az egyedüli Isten (aki mégis hárman van) elképzelt töprengéseiből. A létről, mint szerelmi élményről beszél, illúziókba göngyöl, s rögtön újra kicsomagol, kísérletezik, keres egy pontot, ahonnét minden jól látható, de legalábbis tapintható. Szívesen alkalmazza az elhallgatást a versben, amikor nem tudjuk, ki beszél, miféle varázslatba csöppentünk éppen, egy olyanfajta Istent formáz magából, akinek útjai még saját maga számára is kifürkészhetetlenek. Z. Németh István