A túlbuzgó kommunistából ájtatos katolikussá érő helyettesítő hittantanár. A saját testén kísérletező, a nagy átalakulásra váró okkult költő. A szerelme miatt vegetáriánussá váló, majd magát kis kupac hamuvá égető srác. A szerencsétlen, akit megdug és kirabol egy kamaszlány. A haldokló öregember, aki Winnetou-nak képzeli magát, és a kórházban Old Shatterhandre vár. Nem, Karol D. Horváth novelláinak antihősei nem a megalázottak és megszomorítottak. Ezek bolondok és balfaszok. Az elbeszélő kíméletlen velük: könnyebb megvetni őket, mint megszánni. Az irgalom ritka vendég ezen a tájon, bár néha váratlanul megérkezik mégis. Mindenféle csodabogár feltűnik az idősíkok váltakozása és a párhuzamos cselekmények ellenére könnyen követhető, olvasmányos elbeszélésekben, de mindegyik őrült és nyomorult arca ismerős: a saját kisszerűségünk és félelmeink rajzolják a vonásaikat. Nyomasztó olvasmány lenne ez, ha nem kéne közben annyit röhögni. A groteszkkel és abszurddal színezett realizmus világa fölött végig ott lebeg valami végzetszerű, valami mágikus. És sosem tudhatjuk, hogy az apokalipszis angyala jön-e el karddal és ostorral a kezében, vagy a megváltás – ami lehet a tisztes hitben megőszült férj halála éppúgy, mint egy valóra vált varázslat. Vagy csak egy jó szeretkezés. "Karol D. Horváth erotikus-obszcén jelenetei az emberi létezés általános filozófiai kérdéseit vetik fel, jelesül azt, hogyan lehet a test, a vágy és a társadalmi lét egymást keresztező ösvényeit bejárni, miközben normalitás és perverzió határvonalait (amelyek, ugye, nem is léteznek) sértjük meg többszörösen… Karol D. Horváth elbeszéléseinek erejét a rendkívül sokszínű és sokfelé nyitott nyelv jelenti. Humor és horror, paródia és drasztikum, obszcenitás és politikai nyelv keveredése egy mozgalmas, nyugvópontra nem jutó, többrétegű nyelvet eredményez.” (Németh Zoltán utószavából) Karol D. Horváth 1961-ben született Pozsonyban. A bölcsészkar elvégzése után dolgozott mint birkapásztor, általános iskolai tanár, hivatalnok, rádiós szerkesztő és színházi dramaturg. Írt reklámszöveget, polgármesteri beszédeket, televíziós vígjátékot és rajzfilmek forgatókönyvét, bábjátékot és újságcikkeket. Első magyarul megjelent kötete egy novellatrilógia nyitó darabja. Az itt szereplő Abszolút hallás című írással 2004-ben elnyerte az év legjobb elbeszélésének járó rangos Poviedka díjat.