Ezen az estén összekötözöm az angyalok szárnyát, lefogok minden csengettyűző gyerekkezet. Ezen az estén már nem érem be a tiborci egy pofa bagóval, amely évezredek óta a Kárpátok közt a költőnek kijár. Halálraítélt nép bugrissá rugdosott sarja, csihadj, mert ezen az estén se változik semmi, a hazaárulók tovább árulkodnak, a megöltek meg hallgathatnak síron túl, vagy maguknak voníthatnak vert kutyaként, mint ez a magányos vers a Dózsa-szagú dohos csontokból felvonít.