A kamaszkorról sokan állítják: mérföldkő egy ember életében. Aki túlhaladta, tapasztalta, aki benne van, éli. A nagykorúság küszöbén valóban kiszélesedik a világ: többé már nem csak a szüleink szemüvegén át láthatjuk magunkat, hanem a felerősödő kortárs kapcsolódások bonyolult kereszttüzében. A minket érő impulzusok, élmények, rólunk alkotott külső vélemények aztán szervesen formálják a jellemünket, érzéseinket és egyéniségünket. S ebben a tanulási folyamatban talán ez utóbbi a sorsdöntő: hogy tudniillik mersz-e, kedves Olvasó, szívből élni, fittyet hányva az irigyekre, és képes leszel-e rálelni a saját, igazi hangodra, amitől csodálatos és egyedi vagy. A líra és különösen a rövid, tömör versformák hasonlatosak a hétköznapokban oly kedvelt telefonos pillanatképekhez, a szelfikhez, csak éppen más a formai megjelenésük. Ebben a minket körülvevő világban minden rohan, lüktet és instant, de a szívünk mélyén vágyunk a befelé figyelés, elcsendesedés, önmagunkkal való őszinte összebarátkozás képességére. Ezért ajánlom szeretettel a verseimmel együtt töltött időt ennek a belső utazásnak; tizenéveseknek és felnőtteknek egyaránt, hiszen mindenkiben ott él még az örök gyermek . . .