A panelházban mindenki megtartotta magának a véleményét, fecsegésükkel nem tartották föl egymást a lakók. Nem is köszöntek egymásnak. A képernyőről tájékozódtak, innen tudták meg, odakint esik-e vagy napsütés van, mit egyenek, milyen gyógyszereket szedjenek, mit vásároljanak, amire nincs szükségük. Ez a villanypásztor óvta meg őket a másik ember véleményétől. Ám egy nap beköltözik egy furcsa, bogaras ember, aki hobbiból pókokat nevel, de hogy mi a foglalkozása, senki se tudja. Ettől kezdve minden megváltozik. A lakók lassan megismerkednek egymással, köszönnek is. Már nem a tévésorozat szereplőinek sorsán kérődznek, hanem meghallhatják a másik ember gondját, baját. A panelház közösséggé válik. Hogy s mint éri el ezt a bogaras ember egy különös, száz színben tündöklő színes pók, a kaleidoszpók segítségével, arról szól ez a kacagtató szatíra.