A szerző újabb Kafka-könyve a korábbi kötet (Kafkológia) új szempontokkal bővített, mondhatni újragondolt változata. Az új könyv ékes bizonyítéka Camus Kállai által idézett igazságának: 'Kafka művészete abban rejlik, hogy újraolvasásra kényszeríti az olvasót.' Koncepciója alapjaiban egyezik a korábbival. Kiinduló pontja, hogy Kafka írásai korántsem oly homályosak, mint sokan állítják, és nincsen semmiféle 'rejtett' értelmük. Van viszont mint minden igazi műalkotásnak - mögöttes tartalmuk. A kafkai titok nyitja az, hogy Kafka egyszerűen író volt. Kállai R. Gábor Kafka levelezésére és naplójára hagyatkozva egy derűs, de visszahúzódó, filozófiai érzékenységről tanúskodó személyiséget rajzol meg. Érinti a kor szellemi légkörét, bevezet a századelő társasági életébe, ahol Kafka gyakran forgott, 'hosszan és kimerítően beszélgetett írástudó és indiszkrét barátokkal, kávéházi ismerősökkel, szerkesztőkkel, kiadókkal, jogászkollégákkal, ifjú titánokkal és rezignált aggokkal, rokonokkal, szülőkkel és szerelmekkel, egyebek mellett irodalmi és filozófiai kérdésekről.' Iróniától sem mentes könnyed szellemességgel vezet végig a kafkai életmű töredékét kitevő, leginkább rejtélyesnek tűnő állattörténeteken, valamint két legismertebb regényén, A per és A kastély elemzésén.