Vízhiány sújtja az önjelölt apostolok kistelepülését. Harcok dúlnak a távolban, de a front mintha már áthaladt volna a megvezetett lakók fölött, dögszag árad a forró utcákon. Új hatalmasságok lépnek a kegyvesztettek helyébe, a szomszédok pedig kétségbeesnek, mert feszülnek, csak feszülnek bennük az indulatok, és sejtik már, hogy hamarosan a szemük láttára hanyatlanak bálványaik a széttöredezett földre. Ádám Szilamér első regénye a kommentszekciók acsarkodó nyelvét is használva nyit utat Poklospataka múltjához és jelenéhez. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy előírja-e sorsunkat a származásunk, a lakóhelyünk. Hogy meg lehet-e szokni a dögszagot. De mindenekelőtt az foglalkoztatja, hogy miért kell ennyire sok idő ezen a vidéken a csodákhoz. Mert csodákból jut ide bőven, csak itt valamiért muszáj keményebben dolgozni a szokottnál, ha szeretnénk felismerni őket. Juhász Tibor