Lévay Bálint ügyvéddel ugyanaz történt meg, mint a bibliai Lázárral: feltámadt különös halálából. Még ki sem pihenhette a kórházban töltött hetek gyötrelmeit, egy rendőrségtől érkező telefonhívás újból ütközetbe szólította, mert az évtizedekkel ezelőtt a hóhér kötelétől a közreműködése révén megmenekült volt védence ismét bajba került. Ettől a pillanattól kezdve nincs megállás, az öreg ügyvéd továbbhalad az igazságszolgáltatás útvesztőin. A fia védelmében gyilkossá lett anya ügyében arra kellett választ adnia, hogy mikor és milyen mértékben jogos a védelem egy becstelen támadás ellen. A halálos kór szorításában vergődő ember pedig miért nem kaphat segítséget ahhoz, hogy megszabadulva kínoktól, békésen mehessen el. A végletesen sötét történetek áramából végül előbukkan egy különös sorsú asszony, egy prostituált anya gyermekének biztatóbbnak látszó jövőbe vezető útja is. Az aggastyán korba lépett ügyvéd a felesége, Lídia támogatásával keresi az igazságszolgáltatásban az igazságot, amelyből az ókori bölcs szerint annyi van, ahány levél a fán. A regény egyúttal kérdéseket is felvet az igazságszolgáltatással kapcsolatban: miért nem egységes az ítélkezés, ebben mi a törvényt hozó és mi az igazságot osztó szerepe?!