Apró rezdülések, virtuóz gondolatfutamok folytatják a szerző korábbi remekléseit. Ahogyan egykor Montaigne a legszemélyesebb, legapróbbnak tűnő dolgaiból írt remek esszéket, Szilágyi Júlia írásai sem veszítik el aktualitásukat a megírásukat kiváltó alkalom elmúltával, mert szerzőjük sohasem siet: nem válogatás nélkül ír meg mindent, hanem azt emeli ki és rendezi sajátos logika szerint, ami leginkább megérinti, és leginkább őt jelenti.