Szurcsik Benedek második kötete két művet tartalmaz. A Jegyzetek a Valósághoz versek és esszé-töredékek keverékén át térképezi fel realitásunk határait és keresi a választ arra a kérdésre, hogy világunk vajon a valódi világ, vagy egy szimulációban élünk és csupán álom az élet? A hétköznapi illúziókon keresztül az örök filozófiai problémák felé haladva a ködből haloványan előtűnik egy ember élete. A Matematika Abszurda egy új, a számtani elgondolhatatlanságokat leíró konzisztens rendszer, amelyben új fogalmak és számok kerülnek bevezetésre, kísérletet téve évezredes lehetetlenségek megoldására. A mű ugyanakkor egyfajta konceptuális irodalmi alkotásként is értelmezendő. dr. Erdély Dániel, a Spidron-geometria felfedezője ezt írta a műről: „Lenyűgöző, mert tudomásul veszi azt, hogy transzcendentális elemeket tartalmaz a létünk, a gondolkodásunk, de a logikánk is. Amikor tényezőkkel úgy kell számolnunk és műveleteket végeznünk, hogy azokat lehetetlen definiálnunk, az egy embertpróbáló feladat. Az a szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás, ahogy az érthetetlent megragadta, osztályozta és azokkal műveleteket végzett, összevethető Gödel és Cantor teljesítményével, akik az ellentmondásos logikai rendszerek (vagy olyan állításokat tartalmazó rendszerek, amelyekben szükségszerűen eldönthetetlen állításokat lehet megfogalmazni) és a végtelen halmazok területein alkottak nagyot. Igen, legalább az eleátákig kell visszamenni egy elfogadható matematika kialakítása érdekében. Rengeteg új gondolatot inspirál a könyv, ugyanakkor elvarratlan korábbi problémákat támaszt fel tetszhalálukból.”