A viszonylag fájdalommentes évek telnek a legnehezebben. Ilyenkor önmagunknak okozunk fájdalmat, csak hogy történjék valami: forró vizet locsolunk a combunkra, zsebkéssel felhasogatjuk a bőrünket A történet szereplői szörnyetegek. Egy szörnyeteg család. Renz baba, aki Jakob lett volna, születése óta halott, kereszteletlenül alussza örök álmát. Anya búskomor, öcsike gyengeelméjű, apa epilepsziás, Franz, a bátyja petróleummal felgyújtja a kezét, s a falusi sihederek utánacsinálják: felizzó fájdalom, a boldogság billoga. Közben nagyapa madártenyészete a lángok martalékává válik. Ebben a világban a sorscsapásokat egykedvűen, sőt, humorral orvosolják. Szó sincs kétségbeesésről. „A könyvben összesűrűsödő emberi sorsokról vaskos regényt lehetett volna írni. Merz nem ezt teszi. Mert tudja, hogy valójában mi történt, s hogy azt miképpen kell elmondani. Ritkán olvasni ilyen nagy lélegzetű rövidprózát.” (Die Zeit) „75 oldalnyi szöveg, méghozzá ezzel a fura alcímmel: «voltaképpen egy regény». A tömörített mondatok mestere legújabb művében is hű maradt ars poeticájához: a leírt történet kiváló minőségű nyelvi párlat. «Mikroregénye» a talányos szűkösség és szellemi éleslátás mesterműve.” (Frankfurter Allgemeine Zeitung)