Ipiapi atya az Ordo Joculator Dei (azaz Istenbohóca) rend tagjaként az óceániai szigetvilághoz tartozó Naurun missziónál élő magyar származású szerzetes; a rendszerváltozás hírére hazaérkezik. Azért jön, hogy itthon hirdesse az Evangéliumot, vagyis az örömhírt, amit ő halálosan komolyan vesz. Mármint az örömöt és a derűt, ami mind a profán világban, mind a katolikus Egyházban ugyancsak hiányzik. Az első részben Ipiapi atya leveleiből megismerhetjük őt és Legalsószentbenedektől a fővárosi aluljárókig terjedő tevékenységét. A második részben egy nyugdíjas szociográfus ered a sokak szerint nem is létező, mások szerint az egyháztörténet legkülönösebb szentje ( vagy mégiscsak: bolondja) nyomába. A harmadik részben pedig nem másnak, mint Ipiapi atya őrangyalának a segítségével pillanthatunk be Ipiapi atya titkaiba.