Jana Bodnárová Insomnia című kötetének tragikummal és melankóliával telített írásai mesterien ötvözik a hétköznapit a kivételessel, az álomszerűt a hűvös racionalitással. A szöveg három, formailag is jól elkülöníthető részből épül fel. A Mandolin filmforgatókönyv, melynek lineáris narratívája a középpontjában egy mandolinjátékos kislánnyal test és lélek, érzékiség és szellem, fény és sötétség klasszikus dichotómiájára épül. A fény és sötétség, illetve éjszaka és nappal motívuma köti össze a szöveget a könyv másik két írásával. Az Éjszakai monológban egy nő sétál át egy városon, miközben halljuk a gondolatait. Az Utótörténetekben egy másik nő reflexióit olvassuk megrendítő pillanatokról és szokatlan találkozásokról, kiállításokról és előadásokról. E lírai szövegekben az álmatlanság egy sajátos világtapasztalat metaforája, mely a hétköznapi létezés és a mögötte meghúzódó mélység határán segít oda-vissza járnunk.