Sipos Janka szinte mindig kötött verseiben van valami provokáló, friss, fiatalos hányavetiség. Mint a "Se istenem, se hazám" sorait író fiatal, anarchista József Attilában. Anarchiája, lázadása legtöbbször az egzisztencia szorítása, a nő-férfi viszony elgépiesedése, eldurvulása ellen irányul, máskor a természetet, s közvetve a társadalmat destruálja, de versei "művészi tevének" a megvalósítása mindig sikeres, mert a jelentés esetleges hamis biztonságát a verssorok, a rímelés, a képalkotás elemi ereje sikeresen korrigálja.