Egy déli sarkvidéki expedíció regényben megosztott élménye ez a könyv, a végeláthatatlan jégmezőkre, a dermesztő sarki éjbe tett utazás emléke, a határok feszegetésének története, felejthetetlen kirándulás az időtlenbe. Az elbeszélő Santiago de Chiléből indul, majd a színpompás patagóniai tájakon át egyre délebbre visz az útja, le egészen Punta Arenasig, hogy végül az Antarktisz jégmezői felé vegye az irányt. Az író saját kalandjaiba szövi bele két sarkkutató, a belga Adrien De Gerlache és az olasz Giacomo Bove 19. század végén készült, különleges beszámolóit Del Giudice szerint az utolsó autentikus útleírások ezek, amelyek megéneklik a Terra Incognita mítoszát. Az elbeszélés két rétege mindvégig egymásba játszik, izgalmas narratívát hozva létre. A regény lírai nyelven és nagy elevenséggel mutatja be a Tűzföld és az Antarktisz élővilágát, a páratlan természeti jelenségeket, a bennszülöttek életét, a felfedezők kitartását és a kihívásokat, amelyekkel ugyanúgy szembe kell néznie a mai utazónak, mint elődeinek egy évszázaddal ezelőtt. Szeme előtt a csalóka fényben elmosódó, imbolygó láthatár, a jégtömbök pedig maguk alá temetve őrzik azok sorsát és történeteit, akik odamerészkedtek, hogy megfejtsék e zord táj titkait. Daniele Del Giudice (1949) olasz író, esszéista, irodalomkritikus, színháztörténész, szenvedélyes pilóta és utazó. Velencében él, az ottani Építészeti Egyetemen tanít. Az Imbolygó láthatárért 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.