A könyv néhány vers kivételével Döbrentei Kornél kötetben még meg nem jelent verseit tartalmazza Petrás Mária rajzaival. - Ki vagy Te, Döbrentei Kornél? - Vállalva Ady sorait: "Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces messze fény, / Lidérces messze fény." S mint ilyen, valahol a tűzvészmagvú napkorong és az örökmécs között. - Ki bátorított versre, és ki beszélt le róla? - Attól a kilencéves kori venisanctei pillanattól tudtam mindentől és mindenkitől függetlenül, elrendeltetett: írnom kell. Azok a szellemi nagyságok, például Illyés, Weöres, Nagy László, Pilinszky, Kormos István, akik látva láttak és akarták, hogy így legyen, erősítettek. - Hol tudnál élni, ha nem élhetnél itt? - Bárhol, ahol szabadon fáradozhatnék annak útján, módján, hogyan élhetnék mégis itt. - Miben hiszel? - Abban, amit nagyapám által megtanított Hitvallás című vers utolsó strófája számomra elévülhetetlen érvénnyel így fogalmaz meg: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!" És abban is, egyszer tán eljő az idő, amikor e föltámadáson munkálkodók "pályabére" nem mindig a keresztre feszítés lesz.